Az esztergomi vasútvonal és a szentendrei HÉV közötti átjárhatóság vizsgálata

Az agglomerációs gyűrűkből ingázó utasokat leghatékonyabban vasúti személyszállítás útján lehet otthonaikból a napi tevékenységük helyére eljuttatni. Budapest esetében az elővárosi funkcióval bíró vasutak két csoportra oszthatóak, egyes irányokban a HÉV, más viszonylatokban a nagyvasúti vonalak szolgálják ki a napi ingázók utazási igényeit. Sajnos budapesti sajátosság, hogy a két vasúti rendszer – a „nagyvasúti” és HÉV vonalak – az idő előrehaladtával közlekedéstörténetileg egymástól egyre elszigeteltebben fejlődtek és formálódtak, olyannyira, hogy mára számos inkompatibilitás akadályozza a köztük való átjárhatóságot, jóllehet a vágánykapcsolatok léteznek.

Szerencsére azonban a nyomtávon kívül még sok lényeges paraméterben egyezik a két rendszer, így belekezdtem egy olyan elővárosi viszonylat műszaki megvalósíthatóságának részletesebb tanulmányozásába, amely Pilisvörösvár térségét kötné be az Észak-budai helyi érdekű kötöttpályás közlekedési rendszerbe, átszállásmentes eljutási lehetőséget nyújtva így Batthyány térig, Óbuda több ponton való érintésével.

Hasonló kapcsolat létezett korábban is, igaz akkor ideiglenes viszonylat szintjén. 2008 nyarán cserélték a Duna felett átvezető Északi-összekötő hidat, így napirendre került a kérdés, hogy az esztergomi személyvonatok terelt útvonalon bejárhatnak-e a szentendrei HÉV pályára. Végül – hosszas és nehézkes tárgyalások után – sikerült egy akkor még példa nélküli együttműködést mutatva megegyeznie az Államvasutak és a BKV szakembereinek arról, hogy a vágányzári idő alatt az esztergomi vonalon közlekedő dízel motorvonatok Margit-híd, budai hídfőig közlekedhessenek. A forgalmi terelés megvalósulásának sikerében mindkét fél együttműködött, abból a meggyőződésből, hogy a nagyvasút és HÉV közötti átjárhatóság pozitív példájaként tudjanak rá visszautalni későbbi vonalkapcsolati tervek esetén.

A tanulmány célja ennek a gondolatnak a megerősítése, miszerint a HÉV vonalaknak nem kellene okvetlenül a nagyvasúttól elszigetelten működniük, és az elővárosi kötöttpályás közlekedésben előremutató lehet a nagyvasúti és HÉV hálózat összevont alkalmazása. A dolgozatban azt kívánom bemutatni, lehetséges és érdemes a jövőben villamos motorvonatokkal személyforgalmi kapcsolatot kialakítani az esztergomi vonal és a szentendrei HÉV pálya között. A 2008-as tapasztalatokra támaszkodva, valamint a mai, ismert műszaki állapot felmérésével vizsgálatom tárgyát egy Piliscsaba – Batthyány tér viszonylat képezi. Az elképzelés illeszkedik mind a MÁV-Start középtávú menetrendfejlesztési koncepciójába, mind az időről időre napirendre kerülő észak-déli regionális gyorsvasút viszonylatrendszerébe, mely leginkább csak „ötös metróként” ismeretes, ám üzemi feltételei még korántsem eldöntött tények.

szerző

• 
  Dőry István
  Építőmérnöki szak (műszaki alapdiploma BSc szint)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

• 
  Dr. Kazinczy László
  egyetemi docens, Út és Vasútépítési Tanszék
• 
  Pap Zsigmond
  Infrastruktúra vezető, BKK Budapesti Közlekedési Központ Zrt. (külső)

helyezés