A síndiagnosztika szerepe a vasúti pálya felügyeletében, különös tekintettel a napjainkban jellemző sínhibák kezelésére
A közlekedés egyik legfontosabb ágazata a vasúti közlekedés, mely alatt kötöttpályás személy- és teherszállításra szolgáló rendszert értünk. Annak érdekében, hogy az emberek ezt a közlekedési módot válasszák a közúti közlekedéssel szemben elengedhetetlen, hogy megfelelő minőségű legyen az utazási színvonal. Ennek egyik alapja, hogy a vasúti pálya jó állapotú és biztonságos legyen. Ahhoz, hogy figyelemmel tudjuk kísérni a pálya állapotát, nélkülözhetetlen a pálya diagnosztizálása és az egyes hibaforrások időben történő felismerése.
Ezt erősíti az a kialakuló trend is, hogy a vasúti pályafenntartásban az 1990-es évek előtt jellemző TMK-t (tervszerű megelőző karbantartást) felváltotta a pályaállapotot figyelembe vevő (pályaállapot függő) karbantartási stratégia, majd ez kiegészült a diagnosztikai alapú, preventív (megelőző) jellegű karbantartási szemlélettel.
A vasúti pálya karbantartásának alapvető célja, hogy a vasúti pályában lévő hibákat korlátok közé szorítsa, minimalizálja, illetve megszűntesse. Ehhez ad segítséget a diagnosztikai alapú szemlélet, mely – a vasúti pálya infrastruktúrájának megfelelően – magában foglalja a síndiagnosztikát, a vágánydiagnosztikát, az alépítménydiagnosztikát, valamint a híddiagnosztikát.
Tekintettel arra, hogy a vasúti járművek közvetlenül a vasúti sínnel kerülnek kapcsolatba (a sín ad alátámasztást és vezetést a járműnek, valamint a vonóerő átadása is azon keresztül történik), így TDK dolgozatomban elsősorban a vasúti sínek avulásával, az előforduló sínhibákkal, azok diagnosztizálásával, valamint a hibák lehetséges megszűntetésével foglalkozom.
A dolgozatban az általános sínhibák ismertetése után kitérek a napjainkban leginkább jelen lévő sínhibákra, melyek az úgynevezett gördülő érintkezésből adódó fáradási hibák (RCF hibák). Ezt követően röviden bemutatom a vasúti pálya felügyeletének rendszerét, majd ismertetem a jelenlegi pályadiagnosztikai területeket, különös tekintettel a síndiagnosztikára, illetve az abban alkalmazott kézi- és gépi mérőeszközökre. Mivel a hibák diagnosztizálása önmagában nem elég a pálya állapotának fenntartásához, ezért a dolgozatom végén kitérek arra, hogy az egyes hibák megszűntetésére milyen megoldási módszereket lehet alkalmazni.
Irodalom:
1. Dr. Pintér József: A vasúti felépítmény fenntartása, KÖZDOK, Budapest, 1991
2. MÁV KFV Kft.: Pályadiagnosztika, Budapest, 2006
3. MÁV Zrt.: D.10. Utasítás – Vasúti sínek diagnosztikája, Budapest, 2017
szerző
-
Tóth Anita
Építőmérnöki szak (műszaki alapdiploma BSc szint)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Szabó József
adjunktus, Út és Vasútépítési Tanszék -
Marosi Ákos
Síndiagnosztikai osztályvezető, MÁV Központi Felépítményvizsgáló Kft. (külső)
