A kémiai előkicsapás és utókicsapás lehetőségeinek vizsgálata egy közepes méretű szennyvíztisztító telepen
Dolgozatom témája a kémiai szennyvíztisztítás alkalmazási lehetőségének vizsgálata a Dunavarsányi Szennyvíztisztító telepre érkező nyers szennyvízzel, valamint a tisztított szennyvízzel végzett laboratóriumi koagulációs kísérletek alapján. A telep fejlesztési alternatívái között az előkicsapásos technológia (biológiai tisztítási lépcső előtt) vagy az utókicsapás (biológiai tisztítási lépcső után) szerepel.
A koagulációs kísérletek az adott körülmények között megfelelő vegyszer [vas-klorid (FeCl3*6 H2O), alumínium-szulfát (Al2(SO4)3*18 H2O), Prefloc (vas(III)-szulfát), Bopac (polialumínium-klorid)] és optimális dózis kiválasztását, valamint a legfontosabb szennyezőanyagok eltávolíthatóságának meghatározását célozták.
A kísérletek egyes nehézfém komponensek (As, Hg, Ni, Zn) meghatározására is kiterjedtek, mivel kommunális szennyvíz mellett ipari eredetű terhelés is jelentkezik a telepen. Ezen vizsgálatokat a Szegedi Vízmű Zrt. Környezetvédelmi Osztályán végeztem el.
Kémiai kezeléssel a szennyezőanyag eltávolítási hatékonyság növelhető, a szennyvíz szervesanyag- és foszfor tartalma hatékonyan csökkenthető, azonban ennek alkalmazását korlátozhatják a szennyvíz mezőgazdasági hasznosításából adódó követelmények, illetve a felszín alatti vízszennyezéssel szembeni védelemhez szükséges határértékek.