Telített és telítetlen lösz talajok dinamikus alakváltozási tulajdonságait befolyásoló tényezők

Az építőmérnöki létesítményeket különböző eredetű dinamikus hatások érik, amelyek más megközelítéseket igényelnek a tervezés során, mint a megszokott statikus terhelési esetek. A dinamikus terhekre való méretezés kiemelt jelentőséggel bír a geotechnikában, ugyanis a talajok a statikus viselkedéstől eltérő módon reagálnak a ciklikusan ismétlődő terhelésre, változhatnak a merevségi és csillapítási viszonyaik, alakváltozási paramétereik. A geotechnikai tervezésben sok esetben nem a teherbírási, hanem a használhatósági határállapot a mértékadó, ezért fontos, hogy előre meg tudjuk becsülni, miként fognak viselkedni az egyes talajok dinamikus terhelés hatására.

Ahhoz, hogy megismerjem a talajdinamika területén elért eddigi eredményeket, felmerülő problémákat, valamint a különböző merevségi és alakváltozási paraméterek meghatározására irányuló módszereket, részletes szakirodalmi kutatást végeztem. Ennek során megismerkedtem a fontosabb hazai és nemzetközi szakirodalmakkal, annak érdekében, hogy minél pontosabb képet alkossak a különböző dinamikus talajjellemzők között feltárt összefüggésekről, különös tekintettel azon paraméterekre, amelyeket jelen dolgozatban vizsgálni szándékoztam.

A dinamikus terhelési kísérletek megkezdése előtt meghatároztam a vizsgált talaj általános talajfizikai jellemzőit, elvégeztem a talajazonosítást, melynek során előállítottam a talaj szemeloszlási görbéjét és meghatároztam a plasztikus indexét is. Ezen kívül megmértem a szilárd fázis térfogatsűrűségét, továbbá Proctor-vizsgálattal megkerestem a tömörítéshez szükséges optimális víztartalmat, és az ehhez tartozó maximális száraz térfogatsűrűséget.

A dinamikus vizsgálatokat ciklikus triaxiális berendezéssel hajtottam végre különböző CSR-arányok, valamint eltérő telítettségi és konszolidáltsági viszonyok mellett, annak érdekében, hogy kimutassam a teherszint, a telítettség, valamint az előterheltség dinamikus talajparaméterekre gyakorolt hatását. A terhelések során alkalmazott mintákat Proctor-edényben, optimum víztartalom felett tömörített talajból 38 mm átmérőjű, 75 mm magas rézhenger segítségével szúrtam ki. A vizsgálatok során mértem a terhelő erő nagyságát, a minták tengelyirányú összenyomódását, illetve a pórusvíznyomást. Ezen adatok felhasználásával meghatároztam a rugalmassági modulust, a csillapítási tényezőt, a tengelyirányú alakváltozást, és a disszipált energia nagyságát.

Megállapításokat tettem az alakváltozási paraméterek (rugalmassági modulus, csillapítás, tengelyirányú alakváltozás), valamint a befektetett energia, a pórusvíznyomás, a ciklikus alakváltozási amplitúdó és a ciklusszám között fennálló összefüggéseket illetően.

szerző

• 
  Back Márta
  építőmérnöki
  nappali

konzulens

• 
  Vámos Máté
  Doktorandusz, Geotechnikai Tanszék

helyezés