Regisztráció és bejelentkezés

INFLATER technológia - az árvízvédelem egy új módja

INFLATER-technológia – az árvízvédelem egy új módja

Szathmáry Péter (IV. évfolyam)

Konzulens: Dr. Nagy László, BME Geotechnikai Tanszék

Napjainkban igen fontos kérdés a településeink árvízvédelme és ennek módja. Magyarországon két nagyobb és temérdek kisebb folyó folyik keresztül, amelyek igen nagy fenyegetést jelentenek az árvíz szezonjában: tavasszal és ősszel. Példának okáért csak 2010-ben az állam több mint 200 milliárd forintot volt kénytelen kiadni a tavaszi árvízkárok helyreállítására. 600 embernek el kellett hagynia az otthonát és további több mint 9000 ember maradt gáz- és elektromos hálózat nélkül. Mindent összevetve az eddigi árvízvédelmi rendszer nem nyújtott megfelelő védelmet és szükség lett egy új megoldásra.

Az INFLATER-technológia, amely egy különleges, mobil árvédelmi rendszer lehet a megoldás a gátjaink meghágás elleni védelmére. Maga az INFLATER egy könnyen szállítható és gyorsan felállítható rendszer, amely tökéletesen kiválthatja a korábbi, vészhelyzetekben alkalmazott megoldásokat, mint például a homokzsákokból épített falat. Működésének lényege, hogy a víz felhajtóerejét felhasználva egy levegővel töltött, csőszerű ballon felemel egy vízhatlan falat, így akadályozva meg a meghágást. A teljes rendszert egy különleges műanyagból készítik és horgonyokkal sűrűn rögzítik a töltéstestre és –koronára. A technológiát az MFKK fejlesztette ki és a BME Geotechnikai Tanszékének segítségével mára az árvédelmi rendszerek ésszerű alternatívájává nőtte ki magát.

A TDK-dolgozatban leírtak alapján részt vettem ennek a rendszernek a fejlesztő- és kutató munkájában az általam elvégzett laboratóriumi és terepi vizsgálatokkal, amelyek során a különböző talajtípusok és műanyagok közötti kölcsönhatást vizsgáltam. A kutatásom fő célja ezen anyagok és az előre meghatározott típusú talajok közötti súrlódási erő nagyságának meghatározása volt. Ötféle műanyagot vizsgáltam, mindegyik különböző rugalmassággal, felületi kialakítással, vastagsággal és gyártástechnológiával készült. A vizsgált talajok a leggyakrabban előforduló töltés-, vagy töltésfedő anyagok voltak, azaz: homok, agyag, agyagba ágyazott fű, aszfalt és beton.

A laboratóriumi vizsgálatokat egy módosított nyíródobozos kísérlettel vittem végbe, amely során az alsó talajrészt a vizsgált „talajmintával” helyettesítettem, a felső részt pedig egy vas hasábbal. E közé a két réteg közé helyeztem el a műanyag mintát, majd elvégeztem a kísérletet. A terepi vizsgálatok igen hasonlóak voltak ehhez azzal a különbséggel, hogy a laboratóriumban 60x60mm-es felületek érintkeztek, az in-situ-kísérleteknél viszont a teher megfelelő elhelyezhetőségéhez 130x150mm-es műanyag mintákkal kellett dolgoznom. A TDK-dolgozatban részletesen bemutatom és összefoglalom mindezen kísérleteket a kezdetektől egészen a végeredményig.

Szakirodalom:

Major János: Árvíz- és belvízvédelem, 2004

Nagy László: Árvízvédekezés településeken, 2010

www.inflater.eu

szerző

  • Szathmáry Péter
    építőmérnöki
    nappali

konzulens

  • Dr. Nagy László
    egyetemi docens, Geotechnikai Tanszék