Az egysínű villamos, mint innovatív közösségi közlekedési eszköz

A közelmúltban a médián keresztül egyre több információhoz jutottam egy rendkívül érdekes, újszerű közösségi közlekedési megoldás, az egysínű villamosra vonatkozóan. A téma annál is inkább érdekes, mert már az 1800-as évek második felében elkezdtek foglalkozni az egysínű vasút kialakítási lehetőségeivel. Függővasútként ez már korábban is ismert volt, hiszen 1825-ben megépítették a Palmer-féle egysínű lebegővasutat, majd 1827. augusztus 20. és 1828. március 20. között a Palmer-Bodmer féle pest-kőbányai próbavasút tulajdonképpen Magyarország első vasútja volt. A normál nyomtávolságú vasút térnyerésével e próbálkozások feledésbe merültek, de a századfordulón újabb kísérleteket kezdtek az egysínű vasút megvalósításához. Ennek eredményeként 1903-ban Luis Brennan megalkotta a giroszkópos egysínű, két nyomkarimás kerékkel rendelkező vasutat, amely több mint 20 személy szállítására is képes volt. Ezek a kísérletek azonban korán abbamaradtak és teljesen feledésbe merültek, csak újabban lehet az interneten ilyen giroszkópos egysínű modellvasúttal találkozni. Ezek kapcsán kezdtem el foglalkozni a téma fölkutatásával, miközben már megvalósult egysínű villamosokra bukkantam, és feltártam azok legfontosabb jellemzőit.

2012 szeptemberében több cég és A Korszerű Magyar Vasútért Alapítvány támogatásával, lehetőségem nyílt egy kéthetes szakmai tanulmányútra Franciaországban az egysínű villamosok behatóbb tanulmányozására. Ennek célja az volt, hogy tervezési, építési, valamint üzemi és pályafenntartási tapasztalatok és költségvonzatuk, valamint előnyei és hátrányai alapján megvizsgáljam e közösségi közlekedési megoldás hazai bevezetésének lehetőségét.

A két hét alatt Párizsban ellátogattam az újonnan épült T5-ös vonalra, illetve felkerestem a jelenleg épülő T6-os projektet és tárgyaltam azok vezetőivel, majd ellátogattam Strasbourgba a járműveket gyártó céghez is, ahol részletes tárgyalást folytattam a már megvalósult és tervezett projektekről, azok járműveiről és az időközben végzett kisebb fejlesztésekről. Párizson és Strasbourgon kívül voltam még Clermont-Ferrandban, és Nancyban is. Meglátogattam továbbá az egysínű villamost üzemeltető társaságokat, akik részletesen bemutatták a vonalat, a kocsiszíneket, azok technológiai folyamatait és minden feltett kérdésemre készségesen részletes választ adtak.

TDK dolgozatomban az egysínű villamosról összegyűjtött információkat foglaltam össze, kiértékeltem mindkét megoldási rendszer legfontosabb műszaki paramétereit, előnyeit, hátrányait, az építéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos tapasztalatokat és a különböző forrásigényeket; és természetesen felhívtam a figyelmet a hazai megvalósítási lehetőségekre is.

szerző

• 
  Pógyor Judit
  építőmérnöki
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Kormos Gyula
  Adjunktus, Út és Vasútépítési Tanszék

helyezés