A nehézségi erőtér gradienseinek meghatározása Magyarország területére nehézségi mérések alapján
A nehézségi erő gradienseinek tekintetében a Kárpát- medence a Föld legjobban felmért területe. Ez annak köszönhető, hogy a MAORT, az ELGI és az OKGT összesen mintegy 60000 ingamérést végzett a sík- és az enyhén dombvidéki területeken. Sajnos ma már a mérési adatok egy része elveszett, viszont a jelentősebb részük a korábbi mérési jegyzőkönyvek alapján hozzáférhető. Ezeken mérési jegyzőkönyvek adatait az ELGI munkatársai számítógépes adatbázisba rendezték 1995 és 2014 között, amelyet a BME kutatási célra megkapott. Az adatbázisban rendelkezésre áll 43 986 pontbeli mért 𝑊𝑥𝑧, 𝑊𝑦𝑧 horizontális és 37 659 pontbeli 𝑊Δ=𝑊𝑦𝑦−𝑊𝑥𝑥, illetve 2𝑊𝑥𝑦 görbületi gradiens érték. Vannak viszont olyan részei az országnak, amelyekre nem állnak rendelkezésre Eötvös-inga mérések.
Előző TDK dolgozatomban arra jutottam, hogy a hiányzó területek gradiens adatokkal való kitöltése megfelelő megbízhatósággal nem lehetséges kizárólag geopotenciál modellek alapján, a modellek alapján csak a nagyobb (6-8 𝑘𝑚) kiterjedésű gradiens anomáliák mutathatók ki. Ez alapján belátható, hogy a globális modelleken kívül a számításhoz (azaz a hiányzó gradiensek pótlásához) fel kell használni az adott területen rendelkezésre álló egyéb típusú mérési eredményeket.
A diplomamunkámban egy kis kiterjedésű teszt területre végeztem el a számítást SRBF inverzóval inhomogén eloszlású nehézségi méréseket felhasználva, ahol volt lehetőségem ingamérési adatokkal ellenőrizni a számítást. Ez esetben N=6500 maximális fokszám esetén sikerült elérni a legjobb korrelációt a mérésekkel, ami lényegesen jobb lett, mint globális modellekkel történő számítás esetén.
Jelen dolgozatomban az egész ország területére számítom ki a nehézségi erő gradienseit gömbi radiális bázisfüggvényes inverzióval, amelyeket összevetek a rendelkezésre álló ingamérési adatokkal. Ezután azokat a fehér foltokat töltöm ki gradiens adatokkal, ahol nem történtek ingamérések. Bemenő adatként rácsra interpolált Faye-anomália értékeket használok fel. Kétféle adathalmaz áll rendelkezésemre: egy 1,5’×2,5’ felbontású Faye-anomália rács az ELGI-től, és egy 30”×50” felbontású rács a FÖMI-től. Belátható, hogy a Faye-anomáliák a számítás során földfelszíni nehézségi rendellenességként értelmezhetők, ezért a rácsháló pontjaihoz magasságot is célszerű rendelni, ezeket az EU-DEM digitális felszínmodellből interpolálom.
Az említett módszerrel a nehézségi erőtér alacsony fokszámú komponensei nem modellezhetők, ezért egy globális geopotenciál modell segítségével eltávolítom ezeket a komponenseket, majd a számítás végén újra hozzáadom őket az eredményhez.
Az így számított gradiensek megbízhatóságára következtethetünk az ingamérésekkel való korrelációból és egyéb statisztikai paraméterekből. Az SRBF inverziót ezután megismétlem az ingamérések bevonásával is, ez a „fehér foltok” szélén pontosíthatja a számítást.
szerző
-
Pongrácz Dániel
Földmérő- és Térinformatikai mérnök mesterszak (MSc)
mesterképzés (MA/MSc)
konzulensek
-
Dr. Völgyesi Lajos
egyetemi tanár, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék -
Dr. Tóth Gyula
egyetemi docens, Általános- és Felsőgeodézia Tanszék
