Miskolc város kötöttpályás közlekedési rendszerének bevonási lehetőségei az agglomerációs vasúti személyszállításba
Miskolc, Kazincbarcika és Tiszaújváros Borsod-Abaúj-Zemplén megye jelentős ipari, közigazgatási, oktatási és szolgáltatási központjai, jelenleg is több ipari beruházás van folyamatban. E települések között a közúti forgalom emelkedő trendet mutat, jellemzőek a torlódások, mely negatívan befolyásolja a lakosság életminőségét és a közlekedés biztonságát. Az említett városokat összekötő vasútvonalakon érdemi infrastrukturális és járműoldali fejlesztés évtizedek óta nem történt, a menetrend az utóbbi évek kisebb szolgáltatásfejlesztést célzó módosításai ellenére nem nyújt az elővárosi közlekedés igényeinek megfelelő kínálatot, az utasszámok alacsonyak. Kedvezőtlen körülmény, hogy a vasútállomás mindhárom vizsgált helyszínen a városközponttól viszonylag távol helyezkedik el.
A városi és agglomerációs közösségi közlekedés fejlesztésére Európa-szerte az 1990-es évek óta elterjedőben lévő koncepció az elővárosi vasútvonalak és a városi villamosvonalak összekötése, az úgynevezett „tram-train” (vasútvillamos) rendszer, melynek legfőbb előnye az átszállásmentes kapcsolatok biztosítása. A kutatás szakirodalmi munkarészében ismertetem e rendszerek műszaki és közlekedésszervezési feltételeit, jellemzőit, azok magyarországi vonatkozásait a már működő Szeged–Hódmezővásárhely vonal tekintetében. Bemutatom továbbá két Németországban működő rendszer történetét és működését, majd Miskolc várostérség közösségi közlekedését.
Az integrált közlekedésfejlesztési koncepció gyakorlati tervezése során kiválasztom azokat a viszonylatokat, ahol a vasútvillamos-rendszer kiépítése jelentős előnyökkel járna. Megvizsgálom az itt jelenleg elérhető közlekedési eszközök forgalmát az üzemeltető vállalatok adatai, az internetes igényfelmérés eredményei, a menetrendek és a helyszíni tapasztalatok alapján. Meghatározom, mely területeket, célpontokat kell a vasútvillamossal kiszolgálni, és ehhez milyen kapacitásra van szükség.
Ezt követően kijelölöm az egyes városokban újonnan építendő villamospályák lehetséges nyomvonalait, értékelem a változatokat területi lefedettség, városi környezetbe illeszthetőség, menetidő és költségek szempontjából, kiválasztom közülük a legkedvezőbbet. Ismertetem a meglévő és az újonnan építendő szakaszokat milyen hálózati és menetrendi koncepció keretében lehet kiszolgálni, figyelembe véve a minél több átszállásmentes kapcsolat és kedvező csatlakozás biztosítását, több lehetőség közül meghatározom a preferált változatot, továbbá, hogy ahhoz milyen beavatkozásokra van szükség a vasúti hálózaton. Megvizsgálom a várhatóan előforduló zavarhelyzeteket és azok kezelésének módját.
A fejlesztés számos viszonylaton jobb közvetlen kapcsolatokat, a közúti torlódásoknak való kisebb kitettség által rövidebb menetidőt és megbízhatóbb közlekedést tesz lehetővé. Az autóbuszjáratok kiváltása, potenciálisan az eddig egyéni autós közlekedést választók közösségi közlekedésre váltása csökkenti a károsanyag-kibocsátást és a zajszennyezést, a lakosság magasabb színvonalú mobilitásának pedig jótékony szociális és gazdasági hatása van.
