A közép-magyarországi pannon réteg előkonszolidáltsága

A Pannon-tenger fejlődésének közel 10 millió éve alatt valamennyi földtörténeti korszakunkat tekintve a legtömegesebb, helyenként 4-6 kilométer vastag üledék képződött. A Pannon korszakon, a szarmatától a pleisztocénig (jégkorszakig) eltelt időt, illetve az ezalatt lerakódott üledékeket értjük. A mai Magyarország területének jó háromnegyedét pannon üledékek borítják.

A Pannon korszak után Magyarország szárazul, emelkedik, a Pannon-tenger helyén vastag homok és agyag rétegek keletkeznek, a térszín emelkedik. Majd a pleisztocénban a felszínt olyan külső erők alakítják, mint a víz, a szél, talajmozgások, suvadások, mely erők a Pannon rétegre telepedett talajt lekoptatják. Ezután a holocén korban kavics-, homokrétegek, folyóvízi lerakódások, folyóteraszok alakították ki Magyarország mai területét. A talaj ülepedése utáni tehermentesülésekor a függőleges feszültségek értelemszerűen csökkennek, de a talaj emlékezetében megmaradnak.

Jelen dolgozatban megkísérlem a közép-magyarországi pannon talajréteg történetét feltárni oly módon, hogy meghatározom annak előkonszolidáltságát. Az előkonszolidáltságra az előterhelési feszültségből lehet következtetni. A pc’, azaz az előterhelési feszültség az a maximális hatékony feszültség, amelyre a talaj az élete során ki volt téve. Ha ismerjük az előterhelési feszültséget, akkor az in-situ feszültségből számítható az előterheltségi arányszám, vagyis az OCR. Dolgozatomban ennek az arányszámnak a kiszámítását végzem el, egyrészt ödométeres vizsgálatok eredményeiből alkotott diagramokon alkalmazott grafikus módszerek segítségével, másrészt pedig CPTu vizsgálati eredmények feldolgozását követően, módosított Robertson diagram használatával.

szerző

• 
  Oláh Petra
  Szerkezet-építőmérnök mesterszak (MSc)
  mesterképzés (MA/MSc)
  

konzulensek

• 
  Dr. Nagy Gábor
  Adjunktus, Geotechnikai és Mérnökgeológia Tanszék
• 
  Dr. Nagy László
  egyetemi docens, Geotechnikai Tanszék

helyezés