Az ionoszféra GPS jelekben okozott késleltető hatásának meghatározása tomografikus úton
A műholdas navigációs rendszerekkel történő helymeghatározást alapvetően kétféle módszerrel végezhetjük el. Abszolút helymeghatározás esetén a szabályos hibák hatását modellekkel vesszük figyelembe, míg relatív helymeghatározás esetén a jelentősebb szabályos hibákat kiküszöböljük. Az egyfrekvenciás abszolút helymeghatározás esetén az egyik legjelentősebb hibaforrás az ionoszféra által okozott sebességmódosító hatás. A légkör szabad elektrontartalma eloszlásának függvényében a kódmérések késnek, míg a fázismérések sietnek a vákuumban történő jelterjedéshez képest.
Az ionoszféra hatásának leírására több egyszerűbb modell létezik, de ezek csak a navigációs célú helymeghatározás esetén biztosítják az ionoszféra okozta hibák kellő pontosságú modellezését.
Dolgozatomban a jelenleg alkalmazott modellektől alapjaiban eltérő eljárást dolgoztam ki. Permanens GNSS állomások két frekvenciás észleléseit felhasználva meghatároztam a műhold-vevő irányú ionoszferikus késleltetéseket. Mivel ezek a késleltetések a szabad elektron tartalom vonalmenti integráljaiként állnak elő, így kellően nagy számú késleltetés esetén tomografikus úton meghatározható az ionoszféra szabad elektrontartalmának térbeli eloszlása.
A dolgozatban bemutatom a kifejlesztett algoritmusokat és esetpéldán szemléltetem az eredményeket.
