Pórusbeton hulladék újrahasznosításának lehetőségei

Pórusbeton hulladék újrahasznosításának lehetőségei

Jankus Bence V.évf.

Konzulens:

Dr. Fenyvesi Olivér, adjunktus, Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék

Hulladék: a modern társadalmak legnagyobb mennyiségben előállított terméke. Jogos lehet a kérdés: miért kezeljük mégis hasznosíthatatlan anyaghalmazként? Kutatásomban a hulladék anyagok egy leszűkített körének, az építési-bontási hulladékoknak, azon belül is a pórusbeton törmelék újrahasznosításának kérdésével foglalkozom.

A pórusbeton napjainkban rendkívül népszerű, nagy mennyiségben felhasznált építőanyag. A technológiát Dr. Johan Axel Eriksson svéd építész szabadalmaztatta 1924-ben, hazánkban 1963-ban alapították az első gázbeton gyárat, mely a mai pórusbeton falazóelemek elődjét állította elő. Aktuális gyártói-forgalmazói adatok szerint Magyarországon évente 100-120 ezer m3 pórusbeton falazóelemet értékesítenek, míg világszinten ez a szám meghaladja a 10 millió m3-t. Fontos megjegyezni, hogy ez a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság előtt hazánkban évente 400 ezer m3 volt. Ezek alapján kijelenthető, hogy az elmúlt 50 évben jelentős mennyiségű pórusbeton falazóelem került beépítésre a magyar épületállományába. Feltehetjük tehát magunknak a kérdést: mi történik majd ezzel a hatalmas mennyiségű könnyűbetonnal, ha a belőle épített épületek elérik tervezett élettartamukat és bontásra kerülnek? Erre a kérdésre igyekszem laboratóriumi kísérletek során mért adatokkal alátámasztott alternatívákkal szolgálni.

Kutatásomat kettő és fél éve, 2012 februárjában kezdtem a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén. Első kutatási fázisom eredményeit a 2012-es őszi TDK-ra benyújtott tanulmányban mutattam be, melyben függőleges teherhordó szerkezet előállítására alkalmas betonkeveréket fejlesztettünk zúzott hulladék pórusbeton adalékanyaggal. A vizsgálatok során mértük a minták nyomószilárdságát, testsűrűségét, vízzáróságát és hővezetési tényezőjét. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a fejlesztett keverék alkalmas egy többszintes épület függőleges – akár földfelszín alatti – tartószerkezeteinek elkészítésére, mind előregyártott elemekként falazva, mind monolit betonként öntve.

Az első fázis során egyes próbatesteknél csiszolt felületre volt szükségünk. A csiszolás során felfedeztük, hogy az így előkészített felületen a cementpépbe ágyazódott adalékanyag szemcsék szép, esztétikus struktúrát mutatnak. Kutatásom jelen szakaszában előregyártott illetve monolit burkolatnak használható keverékek kidolgozásával foglalkozom. Az itt tervezett betonkeverékeken testsűrűségi, nyomószilárdsági, hajlító-húzószilárdsági, fagyállósági, hővezetési, ütésállósági és rögzítésállósági vizsgálatokat végzünk. Mivel burkolóanyagról beszélünk, céljaink közé tartozik a minél változatosabb külső megjelenés elérése is, ezért a betonkeverékeket különböző oxid pigmentek, illetve téglapor hozzáadásával színezzük. A magas esztétikai igények kielégítése érdekében az első kutatási fázisban használtnál (CEM II/B 42,5) jobb minőségű (CEM I 52,5) cementet alkalmazunk a keverékeknél. A keverékek fele szürke, másik fele fehér cementtel készül, így jól látható a színezékek cementtípusonként eltérő mértékű hatása.

Dolgozatomban külön hangsúlyt fektetek a hulladékkezeléssel kapcsolatos hazai és Európai Uniós törvények, rendeletek feltérképezésére és a hatályos jogszabályok ismertetésére, értelmezésére.

szerző

• 
  Jankus Bence
  építészmérnök műszaki
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Fenyvesi Olivér
  adjunktus, Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék

helyezés