Óbudai Szeszgyár jövője a természeti és kulturális értékeinek függvényében

Hinkel Szilvia, MSc 2. évf.

Konzulensek: Dr. Déri Attila, Magasépítési Tanszék,

Dr. Hajnal István, Biggeorge’s-NV Ingatlan Befektetési Alapkezelő Zrt.

Jelen TDK-dolgozatomban egy esettanulmányon keresztül szeretném bemutatni az ingatlanfejlesztés komplexitását. Egy terület, jelen esetben az Óbudai Szeszgyár (rövidítve BUSZESZ) jövőbeni fejlesztési lehetőségeit megannyi tényező alakítja, formázza. Egyik meghatározó tényező a piac, mely megmondja, milyen funkciókat, milyen megtérüléssel érdemes és szabad ide telepíteni. Másik meghatározó a közösség (az állam és az érintett önkormányzatok), amelyek elsősorban azt írják elő, hogy mit lehet arra a területre építeni.

Az esettanulmány tárgya egy, Észak-Budán található, 5 hektáros terület. A terület tulajdonosa egy jelentős ingatlanfejlesztő cég, amely az ingatlant 2007-ben vásárolta meg. A telekre különböző szintű szabályozási tervek (KSZT, FSZKT) készülnek párhuzamosan, amelyekben vegyes beépítést irányoznak elő, túlnyomóan irodai hasznosítással. A szabályozási tervek készítése a válság miatt lelassult.

A vizsgált területen kulturális és természeti értékek vannak, ezekkel külön érdemes foglalkozni, hisz nagy befolyásuk van a fejlesztés jövőbeni irányaira, lehetőségeire. Mégis nagyon kevés figyelem irányul erre a kérdésre, hisz a fejlesztők életét és munkáját elsősorban a piac határozza meg, ennek megfelelően erre fordítják figyelmüket. A mérnökvilág pedig nem látja komplexen a problémát, ráadásul nem is képes a projektet a fejlesztő szemszögéből nézni. Így a terület értékeihez való érzékeny hozzáállás, a meglévő és az új összehangolása egy gazdaságos fejlesztés során még a legjobb esetben is csak részlegesen sikerül vagy sikerülhet. Ilyen tekintetben tehát a dolgozatom egy hiánypótló alkotás, mely a fejlesztés mérnöki oldalának speciális kérdéseit ingatlanfejlesztői szemmel nézi és vizsgálja meg az örökségvédelemben, a régészetben és az ásványvízforrásban található lehetőségeket és korlátozásokat.

Az örökségvédelemről mostanában egyre többet lehet hallani hol pozitív, hol negatív észrevételek, vélemények, tapasztalatok kapcsán. A BUSZESZ területének szomszédságában található egy országos védelem alatt álló épület, valamint a saját területén helyi védettséget élvez az 1867-ben átadott főépület Duna felőli három traktusa.

A régészet és a régészeti-történeti értékek talán kevésbé “hírhedtek” mégis fontos részei egy fejlesztésnek. Mivel a Szeszgyár épületeinek alapozásainál, mind a szomszédos területeken találtak leleteket, ezért számolnunk kell azzal, hogy a terület régészeti védelem alá esik, sőt akár újabb leletek előkerülése is várható. (Melyek akár a fejlesztés egészét módosítják.)

A területen található ásványvíz-kút, amely évszázadok óta használatban van, amelynek termékét az utóbbi években az Óbudai Gyémánt márkanév alatt vásárolhatunk.

A kérdés tehát az, hogy a fentebb említett három speciális faktor, az örökségvédelem, a régészet és az ásványvíz jelenléte miként befolyásolja az egész terület fejlesztési lehetőségét. TDK-dolgozatomban erre a kérdésre próbálom megkeresni a választ, hogy 2013 őszén milyen lehetőségeket, előnyöket, hátrányokat és kompromisszumokat rejtenek magukban. Célom az, hogy mérnökként nézzek ingatlanfejlesztői szemüvegen keresztül egy projektre, és olyan, határterületi témaköröket vizsgáljak meg, amelyek külön-külön is és összességében is befolyásolják a fejlesztés kimenetelét.

szerző

• 
  Hinkel Szilvia
  építőmérnöki
  nappali

konzulensek

• 
  Dr. Déry Attila
  adjunktus, Magasépítési Tanszék
• 
  Dr. Hajnal István
  , Építéstechnológia és Építésmenedzsment Tanszék

helyezés