Lakóépületek életciklus alapú környezeti vizsgálata
Kutatásom témája a „Lakóépületek életciklus alapú környezeti vizsgálata”, mely során az épületek különböző felületi és vonalmenti hőveszteségén (energiaigényén) túl, a szerkezeteket alkotó építőanyagokat is vizsgáljuk; a gyártási folyamattól egészen az utóéletükig (újrahasznosítás vagy megsemmisítés).
A témafelvetés aktuális, a világ számos pontján foglalkoznak kutatók teljes életciklus vizsgálatokkal. Míg korábban a gyártási és egyéb folyamatok során fellépő károsanyag kibocsátás (pl.: CO2, SO2, NOx) elhanyagolhatóan kis mértékű volt az üzemeltetés, elsősorban a fűtési energiából keletkező károsanyag kibocsátáshoz képest, addig a mai korszerű, energiahatékony épületekben ez az arány közel 50-50 százalékhoz közelít. Az üzemeltetési energiaigény már nagy léptékben nem csökkenthető, de a többi életciklusban (gyártás, megsemmisítés) rejlő lehetőség még nem teljesen kiaknázott a károsanyag kibocsátás csökkentéséhez. A tudatos tervezői gondolkodással (pl. helyi építőanyagok használata) is kimutathatóan csökkenthető az ökolábnyomunk.
A kutatási program folyamán egy tipikusnak tekinthető modellépületet vizsgálunk több hőszigetelő anyag (expandált polisztirol hab, kőzetgyapot, fagyapot) felhasználásával, melyhez először az üzemeltetéshez szükséges energiaigényt határozzuk meg energetikai tanúsító szoftver segítségével. A vonalmenti hőveszteségeket numerikus végeselemes hőtechnikai szimulációval határozzuk meg. A teljes életciklus vizsgálatokat több indikátorral is elvégezzük, mint például a GWP (globális felmelegedési potenciál) és az AP (savasodás).
A validálás után kapott értékekből kimutatható, hogy a különböző hőszigetelő anyagok felhasználása során globális tekintetben mekkora ökolábnyom jön létre az életútjuk folyamán. Az eredményeket összehasonlítva megválaszolhatóvá válik, hogy melyik hőszigetelő anyag használata során gyakoroljuk a legkisebb hatást a környezetre, illetve az egyes épületrészek mekkora mértékben járulnak hozzá az épület teljes ökolábnyomához.
