A szellőző légréteg szerepe és számítása szerelt homlokzatok és magastetők esetén

Az elmúlt évtizedekben a Földön lejátszódó éghajlatváltozás Magyarországon is jelentősen éreztette hatását. Ez nem csak az évi középhőmérséklet növekedésében nyilvánul meg, hanem a hőmérsékleti szélsőségek alakulásában is. Míg a fagyos napok (napi minimumhőmérséklet < 0°C) száma csökkenő, addig a forró napok (napi maximumhőmérséklet ≥ 30°C) száma növekvő tendenciát mutat. Tehát hazánk mind a hőmérsékleti átlagértékekben, mind a szélsőségek esetén egy melegebb éghajlat felé tolódik.

A tapasztalható felmelegedéssel párhuzamosan megnövekedett az igény az épületek nyári hűtésének hatékony megoldására. Ennek kielégítésére különböző szerkezeti elemek kerülhetnek kialakításra, többek között a szellőztetett légréteg is, melyre dolgozatomban fókuszálok.

Kutatásomban megvizsgálom a szellőző légréteg működésének elvét, illetve összehasonlítom a kialakítás módját szerelt homlokzatok és magastetők esetében. Összegyűjtöm, hogy az egyes termékgyártók milyen ajánlásokat tesznek az általuk forgalmazott szerelt burkolatok és tetőfedő elemek beépítése során alkalmazandó légréteg kialakítására, továbbá áttekintem azt is, hogy a szakirodalom illetve a szabványok milyen számítási eljárásokat adnak az átszellőztetett szerkezetek energetikai leírására.

Ezek alapján tanulmányozom egy korábbi in-situ modellkísérlet eredményeit, melyben egy átszellőztetett magastető rétegeiben mérésre kerültek a hőmérséklet, relatív nedvességtartalom és légsebesség adatai. Elemezve a kísérleti kialakítás egyszerűsített modelljét, megvizsgálom, hogy a számítással kapott értékek mennyiben igazolják a mérési eredményeket.

szerző

• 
  Olosz Adél
  Építőmérnöki szak (műszaki alapdiploma BSc szint)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulensek

• 
  Csanaky Judit Emília
  adjunktus, Magasépítési Tanszék
• 
  Dr. Tóth Elek
  címzetes egyetemi tanár, Építőanyagok és Magasépítés Tanszék
• 
  Szagri Dóra
  doktorandusz, Építőanyagok és Magasépítés Tanszék

helyezés